Basic HTML Version
|
6
| Virágkötészet Magazin | 2013/3.0 |
November 13-án egy nagykereskedés karácsonyi
bemutatóján vettem részt nézőként. Amiért tollat
ragadtam, az előadó által feltett kérdésre adott
válasz volt.
Amikor megkérdezték, hogy a nézők közül hány üzlettulajdonos díszítette fel
már az üzletét karácsonyi árujával, legnagyobb megdöbbenésemre csak két
kéz emelkedett a magasba (közülük egy az enyém volt)
De miért csak kettő az ott ülő 50- 60 résztvevő közül? Talán lustaságból?
Nekem is van virágüzletem, én is sok száz mindenszenteki koszorút készítek,
és én is nagyon elfáradok a halottak napi pörgésben. Ez mégsem tartott vis�-
sza attól, hogy november 4-ére kész legyen a karácsonyi kirakatom, még ha
egy fél éjszakát áldoztunk is rá a kolléganőmmel.
Miért? Mert a vásárlóim már október végén keresték a karácsonyi kiegészí-
tőket, adventi koszorúkat. A nagyáruházban már minden karácsonyi pompá-
ban úszik és a polcok is telis-tele vannak a karácsonyi áruval.
Ezért érzem szükségét annak, hogy a mindenszenteki szezon után - amilyen
gyorsan csak lehet - karácsonyi köntösbe öltöztessem az üzletem. Tehát az,
aki november közepén még nem szerezte be a karácsonyi áruját, az ne kérje
a egyesülettől, hogy a „Tesco ne áruljon virágot!”
Akik ennyit se tesznek meg saját üzletükért, azok mástól se várják el, hogy
értük (az ő érdekükben) tegyenek valamit is.
Ezzel az írással senkit se szeretnék megbántani, csupán felébreszteni. A nagy-
áruházak kínálatát megváltoztatni nem lehet, ezt el kell fogadnunk. A saját
árukészletünket kell úgy alakítanunk, hogy különbözzön a tömegárutól.
Akinek nem inge, ne vegye magára!
?
Keil Krisztina